A verőfényes napsütésben igazi kis zöld szigetet képez a hotel terasza a belvárosban, ahova akár egy kávéra, üdítőre vagy süteményre, de egy komplett menüsor elfogyasztására is betérhet az éhes vagy szomjas járókelő.

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

 
Rambónkat a házigazda Görög Rudolf, a szálloda igazgatója mellett Bocska Ágnes, a kaposvári Tourinform Iroda vezetője, Gergely Ica, a szálloda marketing vezetője és Szellő Gábor, az N-Joy Médiacsoport főszerkesztője kísérte el az ízlelőbimbók következő utazására.

Görög Rudolf szerint a hely szelleme kötelez, hiszen a háromcsillagos szálloda nem csak a 80 szobás hotel vendégeinek elszállásolására és vendégül látására, de központi elhelyezkedése révén a betérő turisták kiszolgálására, városi és céges rendezvények, bálok vagy akár családi összejövetelek rendezésére is alkalmas.

 A Kapos Étterem és Kávéház törzsközönséggel is büszkélkedhet, hiszen sokan rendszeresen, akár reggel, délben és este is visszajárnak. Itt garantáltan sohasem unatkozik az ember, hiszen folyton látható és hallható is a város szívének lüktetése, morajlása.

 Az igazgató büszkén vállalja, hogy a külcsín, azaz az étterem belső dizájnja egy színházi díszlettervező keze munkáját dicséri. Egy eklektikus belső teret hoztak létre - a bécsi Grincingtől egy párizsi tetőablak kilátásáig - törekedve az eleganciára, de ugyanakkor az egyszerűségre is. A belbecs nélkül azonban mindez nem sokat érne.

Az étterem ezért igyekszik lépést tartani az új kihívásokkal és trendekkel. Két hete új étlappal jelentkeztek, és a régi, bevált receptek mellett korszerűbb, eddig még nem használt alapanyagokból is összeállítottak fogásokat. Így tökéletes összhangban van a kellem, a báj, a jó értelemben vett konzervativizmus és precizitás, az ételek virtuóz elkészítése, amelyek tökéletes összhangot képeznek, és valóságos gasztroszimfóniává olvadnak össze, és ezt a közönségnek, azaz nekünk már csak hátradőlve élveznünk kell.

 Ha már itt tartunk, nézzük is meg gyorsan, min akadt meg a szemünk az étlap húsvéti kínálatából, amelyet az elkövetkező napokban akár Olvasóink is megkóstolhatnak: előételként sonkaszeleteket rendeltünk tormás-majonézes tojássalátával, illetve tejszínes tormakrém levest sonkachipssel és bundáskenyérrel. Isteni volt a leves krémes íze, amely az egyébként erős tormát rendkívül kellemes aromává szelidítette.

A főételek sorából sörben sült sertéscsülköt választottunk, zellerrel, almarösztivel és részeges káposztával, valamint rostlapon sült fűszeres sertésérméket, vadasan, szalvétagombóccal és mogyorós burgonyafánkkal. A desszertek közül pedig a fahéjas öntettel tálalt leveles almatorta tavaszi virágesővel elnevezésű, már elsőre is roppant sokatmondó kompozíció nyerte el tetszésünket. A tányérok közeledtét Moli Vili egy csöppet sem visszafogott „Hú de jól néz ki” felkiáltással nyugtázta, hiszen jó, ha az étel nem csak az ízlelőbimbókat, hanem először a szemet is gyönyörködteti. A különítmény vezetője egyébként különleges ponttyal koronázta meg ebédjét.

 Falatozásunk végeztével kiderült, hogy a köztudatban a torma egy rendkívül erős, csípős zöldségféleként él, de a leves mégis igazán lágyra sikerült. A húsvéti hagyományokhoz ragyogóan illett a csülök, a sertésérmék pedig omlósak, és szintén igen ízletesek voltak. Az ízorgia a desszerttel teljesedett ki, amely egy leveles tésztából készített sütemény volt tortaszeletekre vágva, a tetején almaszeletekkel és fahéjas öntettel, illetve szárított tavaszi virágokkal. Mondanunk sem kell, hogy ez is nagy sikert aratott. A vaníliaöntettel, fahéjjal és tejszínhabbal megbolondított kompozíció így nemcsak szép, de valóban ízletes is lett.

 Ami az étkekhez ajánlott borokat illeti, házigazdáink a Konyári Pincészet fehér chardonnay-jával kínáltak bennünket. Görög Rudolf szerint a régi beidegződések kezdenek változni, hiszen korábban fehér húsokhoz és salátákhoz inkább fehér bort volt ajánlatos inni, a vadhúsokhoz és vörös húsokhoz pedig inkább vöröset. Mostanában azonban egyre inkább az az elv érvényesül, hogy ami jól esik és amit megkíván az ember, azt bátran el lehet fogyasztani.

Megkívántunk mi is egy kis vöröset, no de nem a pincérnőt, hanem egy másik üveg bort. Így egy hároméves, rendkívül gyümölcsös, könnyű cabernet sauvignon is az asztalra került. Mielőtt azonban Rambónk felhajtotta volna pohara tartalmát, Görög Rudolf néhány jó tanáccsal látott el minket a borfogyasztással kapcsolatban, amelyek nem csak az etikettről szólnak, de azért is fontosak, hogy minden érzékszervünkkel élvezhessük a nedűt.

- Ki kell élvezni minden cseppjét, ízét, illatát, ezért amikor megfogjuk a poharat, egy kicsit forgassuk meg benne a bort – mondta az igazgató. Ilyenkor érdemes megszagolni, úgy, hogy többször mély levegőt kell venni a borospohárból, amit benntartunk, majd megkóstoljuk a bort, így jön ki igazán az aromája. Végül a szánkban folyamatosan átforgatva kell lenyelni, így minden érzékszervünk részesülhet a párját ritkító élményben: szemügyre vehetjük, megszagolhatjuk, megízlelhetjük a bort. Mint ahogyan ezek alapján a borivóknak, úgy az étkezőknek is két fajtájuk van: a gourmand-ok és a gourmet-k, előbbiek ugyanis sokat esznek, utóbbiak pedig keveset, de nagyon jót.

 Íme egy kis ízelítő a kínálatból: zselic erdei vadgomba krémleves bundáskenyér roláddal, vadmalacpaprikással göngyölt rétes béles kakukkfüves paprikakrém mártással, párolt szarvas sült áfonyával, rozmaringos burgonyafánkkal és juhtúrós polentával, valamint habos tortaszelet csokoládé kanapén erdei gyümölcsökkel és pikáns vegyes öntettel.

Ha tehetik, menjenek el! Jó étvágyat!

G. R.

Fotó: Tamás István, Szellő Gábor