Az ehető gesztenye a bükkfafélék családjába tartozó, 20-25 méter magas, terebélyes, igen dekoratív és sok szempontból különleges szelídgesztenyefa termése. Semmiképp nem keverendő a parkjainkat díszítő vadgesztenyével, aminek gyümölcse nem ehető, sőt mérgező.

A jó minőségű gesztenye belső maghéja vékony, könnyen hámozható, kevésbé nő bele a magba. A magok könnyen kiszáradhatnak, ezért hideg, párás helyen kell tárolni. Vízbe dobva ellenőrizhetjük, hogy jó-e még a gesztenye. A víz színén úszókat ki kell dobni.

A legkevésbé sem nevezhető diétás ételnek, de sok élelmi rostot és nyomelemet tartalmaz, mely segíthet az őszi vitaminpótlásban. A gesztenye E vitaminban gazdag. Meglehetősen magas benne a B1, a B2 és a B6 vitamin mennyisége és C vitamin tartalma is jelentős. Nátriumot, káliumot, kalciumot és foszfort is tartalmaz. Rendszeres fogyasztása megakadályozza a trombózisok kialakulását, és alkalmas a visszértágulatok mérséklésére is.

Gyógyászati célokra levelét és termését gyűjtik. Levelének teáját asztma, szamárköhögés és hörghurut esetén fogyasztják. Gyümölcse és kérge gyomor- és bélhurut, orrvérzés, vérköpés, lumbágó gyakran használt gyógyszere. Nyersen fogyasztva nagyon jó hasmenés ellen.

A gesztenyét a szegények kenyerének is nevezik, mert néhol kenyérfélét is sütnek belőle. A főtt és sült gesztenye kedvelt étel, főleg hideg, téli napokon. Sült gesztenyét otthon is készíthetünk. A kiszáradástól megóvott szemek kerek végén a barna héjat éles késsel kereszt alakban be kell vágni, és a sütőben addig sütni, míg a héjak fel nem görbülnek, hogy a bél kiszedhető legyen. Felhasználható még előételek, húsételek, levesek, mártások, köretek, pástétomok, pudingok, felfújtak, krémek és desszertek alapanyagaként. Nagyon jól illik vadhúsokhoz és különböző káposztás ételekhez, megfőzve a burgonyaköretet helyettesítheti.